Öt perc...
kettesben töltött lázálom
s mint-mindig Idő
barátom zsebtolvajom
bármilyen sokáig is legyek ott veled
annál hamarabb kell ébrednem h:
"megint indulnom kell"
csak ketyegés...
másodpercek órákba torkolnak
eljutok oda ahol öt perc
"egy óra" fogságába esett
gyorsulj Idő
repülj h újabb "éveket"
varjak a "percre"
s inkább belehalni a pillanatba
mintsem szenvedni
a végtelen idővonalban...
Holnapként a Mának örülök,
végtelen síneken az Idő
vagonjában rabként zötyögök...
-s a pincértől még egy Jelent-
Kisiklott járat útvonala
ezer és ezer sorompóval…
Kalauznak a jegyet odanyújtom,
ártatlan szemmel várom,
hogy csodálkozzon
a hamis jegyen s leszállítson…
De át kell szállnom,
tovább utaznom oda,
ahol Napként nyugszom…
-pincér, egy utolsó embereset!-
kalauzom egességére, ha lehet…
Ablak sarkán angyalfény játszik,
a Ma mar Tegnapként utazik.