Hunor oldala

Öt perc...

kettesben töltött lázálom

s mint-mindig  Idő

barátom zsebtolvajom

bármilyen sokáig is legyek ott veled

annál hamarabb kell ébrednem h:

"megint indulnom kell"

csak ketyegés...

másodpercek órákba torkolnak

eljutok oda ahol öt perc

"egy óra" fogságába esett

gyorsulj Idő

repülj h újabb "éveket"

varjak a "percre"

s inkább belehalni a pillanatba

mintsem szenvedni

a végtelen idővonalban...

Holnapként a Mának örülök,

végtelen síneken az Idő

vagonjában rabként zötyögök...

-s a pincértől még egy Jelent-

Kisiklott járat útvonala

ezer és ezer sorompóval…

Kalauznak a jegyet odanyújtom,

ártatlan szemmel várom,

hogy csodálkozzon

a hamis jegyen s leszállítson…

De át kell szállnom,

tovább utaznom oda,
ahol Napként nyugszom…

-pincér, egy utolsó embereset!-

kalauzom egességére, ha lehet…

Ablak sarkán angyalfény játszik,

a Ma mar Tegnapként utazik.