Képtelen keretben...

 

Álom vagy csupán s belőled ébredek,

Sok szép ígéret s fájó csodálatos emlékek.

Egy cél egy akarat, nevetséges...

 

Most marhatom a falat elevenre,

Az érzés adta mutogatta, csalogatta

Bele  csapdába lelkem

Sötét verembe terelte:

 

Egy nagy képtárba, képtelen keretes falak

S benne sok üres alak

Mögött ott tébolygok...

 

Ott vagyok, Vagyok!

 

---

Vakon

Boldogság völgyében
fellegek sokasodnak,
szárnyas hangyák
felhőkben szaporodnak.

Jó lesz most
a vakoknak.

sötétben ráérnek,
tapogatnak,
s örülnek,
hogy önmaguk
maradnak.

---

Oldal: Képtelen keret (Verseim II.)
Hunor oldala - © 2008 - 2024 - ihlet.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat